Étkezz Ésszel!

Étkezz Ésszel!
Készült: Kézzel & Szeretettel

tejmentes

Miért jó a glutén-, cukor- és tejmentes élet?

Sokan nem tudják, mi ez a nagy hisztéria a glutén, a tej és a cukor körül. Mi lett a baj hirtelen a búzaliszttel, a tehéntejjel és a kristálycukorral, amikor nagyapáink is ették, és nem volt semmi bajuk?

Nagyon sokrétű a probléma. Kezdem a búzaliszttel, a magyar ember táplálkozásának alappillérével. Először is, az a búzaliszt, amit ma fogyasztunk, nem az a búzaliszt, ami 100 éve volt. Ugyanis, azóta a növénynemesítés következményeképpen a glutén- és lektintartalom nagyon megnőtt a lisztben. A teljes kiőrlésű lisztek – mindegy, hogy rozs, búza, vagy tönkölybúza – még többet tartalmaznak, mint finomított társaik.

A másik nagy probléma, hogy az elmúlt 100 évben annyira sokat változott a társadalom és az életmódunk, hogy természetesnek vesszük azt, hogy élelmiszer mindig mindenhol van. Bármikor, útközben, akár rohanás közben bekapunk egy olcsó péksüteményt, joghurtot vagy egy kis édességet. Nagyapáink nem ettek minden nap kakaós csigát, túrós táskát vagy épp teljes kiőrlésű kiflit, light margarinnal, felvágottal és gyorsérlelt, szeletelt sajttal… csak, hogy néhányat említsek. A nagy élelmiszerdömpingben, ahol reklámok harsognak mindenütt, nagyon nehéz tudatosan és jól választani, hiszen minden érzékszervünket ingerlik (kiváló reklámszakemberek dolgoznak azon, hogy elcsábítsanak minket). Ráadásul, a gluténhoz (és a péksütemények által a lektinekhez, fitátokhoz is) már hozzátáplálnak minket csecsemőkorunktól (szerintem már ez is gyanús kell, legyen, hogy miért kell hozzátáplálni, ha annyira egészséges és természetes táplálék a gabona!), ezért amikor „magunkhoz térünk” 3 éves korunk tájékán, és elkezdünk emlékezni, önálló akarattal bírni, már rég a szánkban a kifli, és már függők is vagyunk. A glutén két fehérje, a gliadin és a glutenin keveréke, amelyek főleg gabonákban fordulnak elő. A gluténtartalmú és a finomított szénhidrátok függőséget okoznak! Akárcsak a cukor és a tehéntej, de erre a későbbiekben visszatérek.

A függőségi mechanizmus úgy működik, hogy a glutén és a gabonákban lévő lektinek megzavarják a szervezet leptin egyensúlyát is, ami az éhség/jóllakottság érzését közvetíti agyunknak, és akkor is éhesnek érezhetjük magunkat, ha már rég jóllaktunk. Beleavatkoznak a szervezet hormonműködésébe több ponton. A vékonybelet irritálják, így nem tudnak felszívódni megfelelően a tápanyagok, a vastagbélben pedig lerakódik a glutén, és ragasztóként működik, akárcsak a péksüteményekben. Ezért nemesítették úgy a búzát, hogy a lehető legmagasabb gluténtartalommal bírjon, mert így jobb alapanyag, könnyebb vele látványos sütiket készíteni. Összetapad a félig emésztett táplálékkal, és székrekedést, lassú emésztést okoz, illetve a bélbaktériumokat pusztítja. A bélbaktériumok felelősek 70%-ban az immunrendszerünk működéséért. A lektinek szivárgó-bélszindrómát okoznak, ami azért nagyon veszélyes, mert bármilyen emésztetlen fehérje bejuthat a véráramba, és autoimmun folyamatokat indíthat be (allergia, ekcéma, pikkelysömör, diabetes, ételintolerancia stb.). A tejfehérjék például nagyon hasonlítanak a mi immunfehérjéinkre. A véráramba kerülve szintén felborítják a hormonháztartásunkat.

A finomított szénhidrátok fogyasztása folyamatos vércukor- és inzulinszint-ingadozást okoz, ami az állandó „farkaséhség-zabálás-kajakóma” cselekvés sorozatot indukálhatja. Ember legyen a talpán, aki, amikor le van esve a vércukra, ellen tud állni a kedvenc péksüteményének, amit minden sarkon megkaphat. Azokat tartom szerencsésebbnek, akik gluténérzékenyek és tudnak róla. Ugyan mindenki sajnálja őket, hogy „szegények, nem ehetnek SEMMIT”, de legalább ők nem élik át folyamatosan ezt, a vércukorszint-ingadozásból fakadó, instabil testi-lelki állapotot. Egy idő után, ha megfelelő gluténmentes étrendet folytatnak, megerősödik az immunrendszerük, és messziről elkerülik őket a betegségek. A szervezetszintű gyulladás fő okozója is a glutén-cukor-tej kombó, ami a civilizációs betegségek alapja! De már egészen gyermekkorban kezdődik a betegeskedés és elfogadottnak is tartja a többség, hogy a gyermek mindent elkap, hol influenzás, hol vírusos hasmenéses, hol megfázott… de valójában csak nem tud működni az immunrendszere a mindennapos glutén- és tejtermék-fogyasztástól! Ezért valóban mindent összeszed, majd csillapítja a tüneteit gyógyszerekkel, és még jobban tönkre teszi a bélflóráját antibiotikumokkal. Esetleg diétára inti az orvos és háztartási kekszet (megint lektint, glutént, cukrot, finomított szénhidrátot) és főtt krumplit (megint lektint, gyorsan felszívódó szénhidrátot, és még káros alkaloidokat is) eszik szegény gyerek, amikor már amúgy is annyi baja van! Folyamatosan gyulladásban tartják ezek az anyagok a szervezetet, és ez MINDEN betegség melegágya.

A tejjel más, komoly problémák is vannak. Az egy dolog, hogy valaki laktózérzékeny vagy sem, tulajdonképpen nem rendelkezünk a tej lebontásához szükséges enzimekkel és baktériumokkal. Csecsemőkorban van funkciója csak az anyatejnek, akkor le tudjuk bontani. Felnőttkorban azonban nem csak laktáz, hanem semmilyen, a tej lebontásához szükséges enzimet nem termelünk természetes módon! Egyes emberekben létezik olyan mutálódott gén, ami felnőttkorban is termeli a laktáz enzimet, de ez sem jelent anyagcsere-szintű alkalmazkodást a tehéntejhez. A tej alkotóelemeinek lebontását a lactobacillusok végzik, amiknek normál esetben nem is kellene a bélflóránkban élniük. Persze, ha folyamatosan fogyasztunk fermentált tejtermékeket, akkor megtelepszenek, kiszorítva a többi hasznos baktériumfajt. A tehéntej számunkra fajidegen anyatej, ami a kis boci táplálására való. Az már más kérdés, hogy hormonokkal és mesterséges megtermékenyítéssel folyamatosan rá lehet bírni a tehenet, hogy termeljen tejet, akár napi 50 litert is, és az már nekünk is elég lehet! Igen, a mai tehenek, amik a tejüzemekben a fejőgépekben állnak, napi 50 liter tejet „adnak”. 100 évvel ezelőtt ez napi 7 liter volt. A tejben nagyon sok növekedési hormon van, ami ahhoz kell, hogy a kis boci gyorsan növekedjen, nekünk semmi szükségünk pl. IGF-re, azaz inzulinszerű növekedési faktorra. A tej sokkal nagyobb inzulinválaszt követel a szervezettől, mint amit a tejcukortartalma és glikémiás indexe alapján gondolnánk.
Az inzulin- és vércukorszint-ingadozásról már említettem, hogy komoly problémákat okoz, mint pl. a szervezetszintű gyulladás, a diabetes, az inzulinrezisztencia, és a hangulatingadozás. A tej szintén függőséget okoz, mert a benne lévő kazein nevű tejfehérje kazo-morfiummá alakul a szervezetben, ami egy ópiát. Így rögtön érthetővé válik, miért alszik többet egy tápszerrel (tehéntej alapú) táplált csecsemő, vagy, hogy népi szokás szerint, miért adnak a gyereknek lefekvés előtt egy pohár langyos tejet. Az is érthetővé válik, hogy miért ragaszkodnak az emberek annyira a megszokott, minden reggeli joghurthoz, sajthoz vagy egy kis tejhez, de csak a kávéba.
Sok vitám alkalmával a tejrajongókkal oda jutottunk, hogy ők igazából nem is fogyasztanak tejet, csak egy keveset. De végül kiderült, hogy nem csak a kávéba kerül, hanem tejföllel habarnak, tejben áztatott csirkét rántanak ki ebédre, tejjel készült krémleveseket, joghurtokat, sajtokat, és tejjel készülő péksüteményeket fogyasztanak. Tehát tudomásuk sem volt arról, hogy MINDENBEN, amit az átlagember eszik, megtalálható a tej valamilyen formában. Ráadásul búzaliszttel és cukorral kombinálva. Így készül a metabolikus szindróma. A nyerstej híveivel van a legnehezebb dolgom vita terén (már fel is adtam!), mert azt gondolják, hogy attól, hogy nem ipari termelésből származik a tehén teje, jó a szervezetüknek. Nem változtat a tényen, hogy fajidegen anyatejet fogyasztanak. Nincs még egy faj a Földön, ami ezt csinálja. A nyerstejben egyébként még több hormon van, mert nincs annyira felvizezve és nem is hőkezelt.

A leszokáshoz azt tudom javasolni, hogy először minél zsírosabb tejszínt kezdjünk el vízzel hígítva fogyasztani, aztán szépen lassan hagyjuk el, vagy szokjunk át magtejekre: kókusz-, mandula-, mogyoró-, kesudiótejekre. Nem vagyok orvos, nekem így vált be, hiszen eleinte nem tudtam volna megállni, hogy ne tegyek a kávémba tejet, vagy azt, hogy mással főzzek, hiszen ezt szoktam meg. Amikor a boltban összehasonlítottam a tehéntej árát a dobozos magtejekével, megint csak arra gondoltam, hogy ezt én nem engedhetem meg magamnak. Aztán rájöttem, hogy 5-10 dkg magból el tudok készíteni házilag 1 liter tejet, és sokkal finomabb, mint a tehéntej, hosszútávon olcsóbb is, mert gyógyszerre (soha) nem kell költenem.
Mellesleg a dobozos magtejekben cukor is van, és azt is igyekszem kerülni. Nyilván a cukorfogyasztás azért nem akkora probléma, mint a glutén, vagy a tejfehérje fogyasztása, de a mértéket nagyon is tartani kell. A cukorral is az a fő baj, hogy gyorsan felszívódik, és növeli a vércukorszintet, majd gyorsan kiürül, ekkor leesik a vércukorszint, és ebből az ingadozásból nem sül ki semmi jó. Cukorrá bomlik minden szénhidrát, tehát teljesen kiiktatni lehetetlen és értelmetlen is lenne. Jó tudni például, hogy a fitátok kelátkötést képeznek a legtöbb nyomelemmel, de a cukorral is, ezért csökkentik a vele fogyasztott élelmiszerek tápanyag-felszívódását. Így például a magas kakaótartalmú csokoládét, még ha cukorral is van édesítve, én nyugodtan fogyasztom, hiszen a benne lévő fitátok úgysem engedik felszívódni a cukor jelentős részét.
Egyik kedvenc nasim ezért a csokifondü (olvasztott, forró étcsokoládé) idénygyümölcsökkel és magokkal. Nem hizlal! Persze, nem mértéktelenül fogyasztom, de nem is bírnám, mert nagyon laktató. Narancsszeleteket, vagy epret mártani csokiba, amúgy is isteni élmény. Nekem jobban bejön, mint a kakaós csiga, csak, hogy egyet említsek, amit le kellett cserélnem, de helyette annyi kreatív ötletem lett, hogy csak hálás tudok lenni a glutén- és tejfehérje-érzékenységemnek. Eleinte átkoztam, mert azt hittem, beteg vagyok! Más, mint a többi ember, és kiközösítve is éreztem magam egy-egy közös, családi vacsora alkalmával. Aztán, ahogy telt az idő, egyre jobban lettem, spontán lefogytam, elmúltak a hormonproblémáim, elmúlt a pollenallergiám, az állandó ingerültségem és erőteljes hangulatingadozásaim. Egyszerűen kellemesebb lett az életem – kiközösítés ide vagy oda.

Körülöttem mindenki beteg, vagy így, vagy úgy, mert nem gondolják, hogy összefüggés lehet a táplálkozás és az állapotuk között. Legtöbben azt hiszik, a betegségek kívülről jönnek, és ők nem tehetnek róla. Pedig a civilizációs betegségek nyilvánvalóan az életmód hatására alakulnak ki, és nagyon sokat tehetünk magunkért, ha ezt felismerjük, és felelősséget vállalunk azért, hogy mit viszünk be a szervezetünkbe! Azért, mert a többség elfogadottnak tart valamit a környezetünkben, attól még nem biztos, hogy helyes – erre ezer példát láttunk már a történelmünk során. Ezzel a cikkel szeretném elérni, hogy a problémáikra megoldást keresők vizsgálják felül berögzült étkezési szokásaikat, és merjék kipróbálni, akár csak néhány napra, a glutén-, cukor- és tejmentes életet!



2 Hozzászólások a Miért jó a glutén-, cukor- és tejmentes élet? recepthez

  1. Zsoozsy szerint:

    Engem ez a cikk olyan szinten meggyőzött, hogy amióta először olvastam, akkor kattantott be bennem valami olyat, amitől most már hónapok óta olyan mindenmentes életet élek, amelyben a glutén, a tej, és a cukor mellett a mindenféle E-vel jelölt mesterséges anyagokat is kizártam az életemből, ahogy kávét meg fekete teát már évek óta nem iszom, és hihetetlen, hogy mennyivel jobban érzem magam, minden szinten.

    Sok kritikát kaptam és kapok, hogy egy cikk alapján megváltoztatom az étkezési szokásaimat minden szkepticizmus nélkül, amire én mindig azt válaszolom, hogy pár éve volt egy cukormentes évem, ami egy kihívással kezdődött: egyszer valaki azt mondta nekem, hogy aki meg bírja állni, hogy 21 napig/három hétig ne egyen semmilyen cukrot, akkor utána nem is fogja kívánni, na, hát én ebben viszont nagyon is kételkedtem, ugyanis azt gondoltam, hogy nincs nálam édesszájúbb ember a világon és így velem ez nem történhet meg, és kipróbáltam és döbbenetes felfedezéseket tettem: először is azt, hogy mindenben van cukor, úgyhogy szépen lassan kizártam kb. mindent az életemből, amit előtte napi szinten fogyasztottam, és zöldségekre és gyümölcsökre korlátoztam az étkezésem, no meg a napi egy adag zabpelyhemre (persze vízzel, mert a tejről is már akkor lemondtam, nem is tudom, hogy miért, de pl. pont a fent is említett egyik ok miatt, amit már hallottam, hogy miért innánk más állat csecsemőjének való itókáját…), amit amúgy csak azért ettem, mert tudtam, hogy ennem kell valamit, mivel második felfedezésként feltűnt, hogy SOHA, de tényleg soha nem voltam éhes. Aztán harmadik felfedezésként kiderült, hogy tényleg a megadott idő után nem kívántam, sőt, kifejezetten undorodtam a legszimpatikusabb cukrászkészítményektől, és ezen én akadtam ki a legjobban, hogy ez mégis hogy lehet, amikor annyira imádtam ezeket. Ma már sokkal jobban értem, hogy pont ezért, mert a bennünk lévő cukor kiált még további cukorért, de ha nincs egyáltalán, akkor egyáltalán nem is kell a testünknek – a finomított mesterséges cukor. Feltűnt amúgy az is, hogy az édesérzetem hogy megváltozott, pl. a datolyát nem voltam képes megenni, mert túl édesnek éreztem, és feltűnt az is, hogy egy csomó minden megszokott apró bosszantóság eltűnt a testemen, pl. soha nem volt egy pattanásom sem, meg összeírtam egyszer tíz ilyen dolgot, amely csak akkor tűnt fel, hogy nem volt, amikor visszatértek azonnal, amikor elkezdtem újra cukrot enni. És mivel tudtam, hogy egyszer már képes voltam megcsinálni, ezért folyton ingadoztam az egy-két nap cukormentesség és az újabb szemetek evése között, ám ez a cikk megadta a végső lökést, és bár megijedtem, hogy mi lesz velem még zabpehely nélkül is, de rájöttem, hogy ha közben arra is odafigyelek, hogy ne ritkán egyek sokat, hanem gyakran keveset, és mint a csecsemők: három óránként zöldséget, gyümölcsöt, halat, tojást, hús, rizst – tökéletesen kiegyensúlyozott az étkezésem.

    Szóval szerintem ez az írás még túl kegyes a cukorral, amely a legnagyobb méreg, és valószínűleg a glutén sem sokkal kevésbé káros, ami pont a héten tűnt fel, amikor véletlenül gluténosat ettem, és pont olyan érzésem volt, mint amikor a cukormentes évem után újra cukrosba haraptam, és pont ilyen lehet egy leszokott drogos visszaszokása is, ami kapásból meggyőzött arról, hogy ez nekem nem kell. Ráadásul most épp egy olyan időszakon megyek keresztül, amelyet objektíven lehetne akár válsághelyzetnek is mondani, ám épp az tűnt fel, hogy nekem semmiféle szélsőséges érzelmi kilengésem nem volt, ami számomra teljesen egyértelmű, hogy az étkezésemnek köszönhető.

    Nem is értem, hogy mindez hogy nincs az emberek köztudatában, és hogy miért alapértelmezett az a sok szemét, amit az emberek nap mint nap esznek… Örülök, hogy nem kötelező szemetet enni, és sajnálom azokat, akik még nem értették meg, hogy mi minden kárt okoznak a saját szervezetüknek, a testüknek és a lelküknek egyaránt, ám hiszek benne, hogy előbb-utóbb mindenki rájön, és a fentebb írtak alapértelmezettek lesznek, és nem minden sarkon cukros-tejes-gluténos-E-s pékségek fogják fillérekért kínálni portékájukat. Hiszek benne. 🙂

    • Katalin szerint:

      Kedves Zsoozsy!

      Nagyon köszönöm, hogy leírtad a történeted, mert mások is erőt tudnak meríteni belőle.

      Nagyon fontos a saját tapasztalat, és hogy őszintén segíteni akarjunk azokon, akik keresik a megoldást. Ezért írtam meg ezt a cikket és ezért csinálom a blogot is.

      Mert sajnos a közegészségügy már régen elvesztette hitelét és valódi célját is. Csak a kis emberek összefogásával,információk megosztásával tudunk ennek ellenében is visszatalálni arra az útra, ahol az egészségünket visszakaphatjuk/ megőrizhetjük.

      Igazad van, kegyes vagyok a cukorral, pedig nem kéne. Akkor lehet kegyesnek lenni, ha valaki tudatos és tudja, hogy mikor, mennyit lehet fogyasztania. Ez kevesekről mondható el, de ahogy te is írtad, érzed, hogy mit csinálsz a szervezeteddel, ha cukrot fogyasztasz.
      Nekem most, hogy szoptatok, kicsit több fér bele, például nem lelkizek 4-5 kocka 50% kakaótartalmú csokoládén, mert úgy érzem, belefér. Amikor véget ér ez az időszak, teljesen vissza fogok állni a cukor-és rizsmentes étrendre.

      Sajnos azért nincsenek benne ezek az információk köztudatban, mert a gazdasági érdekek mást diktálnak és a média minden eszközével megerősíti azt a paradigmát, miszerint a jó fogyasztó nem kérdez, csak vásárol, eszik, iszik, eldobja, ami nem kell, újra vesz és újra fogyaszt, a következményekért pedig külső, homályos tényezőket okol (időjárás változás, genetika, kor, légszennyezettség, stb…), amiket nem tud befolyásolni. Ezért abban a hamis tévképzetben élnek, hogy nem tehetnek semmit.
      Mindenki tehet magáért annyit, hogy megfigyeli a hatását a különböző anyagoknak, ételeknek, ételadalékoknak, amiket a szervezetébe juttat! Köszönöm, hogy te megteszed és további sok sikert kívánok neked!

Ha szeretnéd megosztani a véleményed, itt megteheted: